"A legmélyebb az erősek szenvedése" (Agatha Christie)
 
(2019.11.15)

Mit adott nekünk az internet népe?

A jelen korszak legalizált pribékjei

Mindenekelőtt a legfontosabb leszögezni: az aljas, buta és irigy kisember a történelem során mindig kárt okozott, amikor cseppnyi hatalmat vagy fegyvert kapott a kezébe. Ugyanez a kisember mindig bedőlt azok manipulációinak, akik ezen hatalommal felruházták, akik a kezébe nyomták gyilkos eszközét! A náci pribékek, a kommunista verőlegények és az internet népe közt jellegbeli különbség nem igazán fedezhető fel, csupán a módszerek mások.

Bontsuk ki azért egy kicsit a fentieket! Elsőként vizsgáljuk meg, kik is az internet nép! Kórusban hangzik a válasz, hogy mi mindannyian, ám aki ezt állítja, az nem bontja ki kellően az igazságot. Az internet népe egy homogén masszának tűnhet elsőre, melynek homogenitását furcsa mód épp a sokszínűsége adja: minden színből egy kicsit hozzákeverve előbb-utóbb szürke masszát kapunk. Az internet népét nehéz korcsoportok, végzettség vagy egyéb társadalmi attitűd szerint meghatározni, bár a különböző közösségi felületeknek megvan a maga preferált célközönsége. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy érdemes inkább a jellemző viselkedésminta alapján kifejteni kik is ők!

Az internet társadalma - akárcsak bármely önmagától létrejövő csoport - alapvetően hangadókra és követőkre bomlik. Természetesen ezek metszetében is igen sokan munkálkodnak, s bár a követők száma sokszorosa a hangadókénak, ritka a tisztán ez vagy az. Jellemző az internet társadalmára, hogy a kizárólag hangadóként megjelenők többsége célzottan létrehozott és legtöbbször nem létező felhasználó. Ez a hangadó-követő kettősség minden korban, minden társadalomban jelen volt!

Az igazi különbség a jelen korunk és a korábbi időszakok közt, hogy az internet látszat-demokráciájában bárki különösebb erőfeszítés nélkül lehet hangadó, akár ostoba, akár kirívó viselkedéssel (lásd. influencerek, youtuberek többsége). Amíg az őskorban az üzenetünk átadásához nehéz munkával kőbe kellett vésni mondandónkat, kevesen vállalkoztak rá: csak igazán lényegi dolgokat ábrázoltak, akkoriban még a barlangfestés módszerével. Később sem volt mindenki számára elérhető a tömegek felé való közlés, hiszen a palatáblák, később a papirusz drága holmi volt. A magasan művelt papságon és a nagy hatalommal, gazdagsággal bíró embereken, illetve az általuk támogatottakon kívül a nép egyszerű gyermekének nem volt lehetősége megosztani a gondolatait nagy tömegekkel. Ezen a gyakorlaton a könyvnyomtatás némileg lazított, később az újságok megjelenése még inkább, ám ezekben az időkben sem volt lehetőség arctalanul, a homogén tömegbe rejtőzve közreadni gondolatainkat. Az olvasnivaló elkészítésének költsége még mindig határt szabott az önjelölt hangadók önkifejezésének! Lazult a gyeplő, hiszen az újságok már képesek voltak manipulálni: a jókor, jó helyen elhelyezett véleménycikkek, az ügyesen vágott fotók alkalmasak voltak arra, hogy megvezessék a „követőket”, ám a manipuláció mibenlétét könnyebb volt felgöngyölíteni, hiszen legtöbbször ismert volt a hír létrehozója (a hír alatt itt természetesen nem az objektív történést értem, hanem annak szubjektív módon való bemutatását).

A követők rétege is alakult az idők folyamán, hiszen korábban a kevés kivételezettet leszámítva mindenki keményen dolgozott a megélhetésért, a vasárnapi kidoboláson talán meghallgatták a legfontosabb híreket, de még ez sem volt kötelező. Az elfoglaltak magas száma miatt a közlések kevés emberhez jutottak el. Az emberek robotoltak a földeken, később a gépsorok mellett. Az iparosodás csak a munkaeszközöket forradalmasította, a munkakörülményeket a múlt század közepéig alig. A II.Vh. után eljött változások - ezek részletezésébe most nem megyek bele - a munkakörülmények javulását és a szabadidő megnövekedését hozta el. A szabadidő elütésének mostani - sajnos - legjellemzőbb módja az internet használat.

Az interneten legaktívabbak tehát értelemszerűen azok, akiknek a legtöbb idejük van! Nyugdíjasok, munkanélküliek, telefonfüggő tinik és „öreg-tinik” munkájukat hanyagul végző alkalmazottak, kismamák. Vagyis a társadalom nem termelő rétege! Ebben semmiféle pejoratív kicsengés nincs, ez egyszerű tény! Ahogy korábban a konzumizmus is automatikusan kitermelte követőit, úgy most is ezt az öngerjesztő tendenciát láthatjuk!

Abból adódóan, hogy a társadalom eltartott rétege a legaktívabb, az következik, hogy épp azok a rétegek határozzák meg a közösségi médiák relevanciáját, amelyek a mindennapi életben a legfrusztráltabbak! Azok, akik a valódi világban nem képviselhetnek meghatározó erőt, itt kitombolhatják magukat! A legindulatosabb rétegek kapnak a kezükbe hatalmat, hogy ítélkezzenek, véleményt formáljanak, kialakítsák az érvényes sensus communist!

Van egy régi mondás, miszerint „milyen kár, hogy mindazok, akik egy szempillantás alatt biztos kézzel oldanák meg a világ összes problémáját azok mind hajat vágnak, újságot árulnak, autót szerelnek vagy taxit vezetnek”! Ha szerencsénk van és ismerjük egy hangadó valódi profilját, az előbbi állítást igen gyakran alátámaszthatjuk saját tapasztalatunkkal.

Az internet népe pedig él az adott lehetőséggel! Bármilyen témában a tények és a vonatkozó szabályok, törvények ismerete nélkül határozott véleményt formál, ítélkezik, emberek anyagi és morális egzisztenciáját rombolja le! Legyen a fegyvere állatvédelem, vega táplálkozás, klímavédelem, metoo mozgalom vagy akármi, amit a mainstream média a kezébe ad, a kisemberek gyülekezete könyörtelenül él vele! Látjuk lassan a párhuzamot a korábbi jól érzékelhető diktatúrák apró, de annál aktívabb fogaskerekei és a virtuális térben habzó szájjal, véres vehemenciával acsarkodó népség közt? Filmkockák által megidézett szörnyűségekre gondolunk, amikor lelketlen és értéktelen fogdmegek kínozzák, bántják embertársaikat, de nem ugyanez történik ma is? Ugyanazt a kínt hozzák el a semmi-emberek, mint korábban, csak most nem izzó kínzóeszközökkel, korbácsokkal, hanem a virtuális tér adta lehetőségekkel. Ráadásul a jelen kor irányítói aljasabbak, hiszen a finom médiamanipulációkkal irányítva a háttérben maradhatnak, létezésük, ténykedésük nem egyértelműsíthető!

A korábbi állapotokhoz képest további romlást idéz elő, hogy a média, a virtuális tér adta lehetőségekkel sokkal több érdekcsoport képes élni, mint korábban, amikor egy államban általában egy diktatúra igazgatta a jónép életét! Az internet népe hisztizve követeli az atomerőművek leállítását Csernobilra és Fukushimára hivatkozva, ugyanakkor arra nem gondol, hogy a növekvő energiaéhség csillapítása érdekében az atomerőműveket hatékonyan csak fosszilis energiával működő erőművekkel tudjuk pótolni (ami károsabb, mint a nukleáris). Őrjöngve követelik a dízel autók letiltását, miközben a fenemód korszerű elektromos autók akkumulátorainak előállítása és később megsemmisítése sokkal komolyabb környezeti károkat okoz, nem beszélve arról, hogy az úgynevezett „tiszta energia” valójában csak egy álom: az akkumulátorok igen rossz hatásfokkal azt az energiát tárolják, amit az erőművek megtermelnek! Sorolhatnám a példákat napestig: az afrikait, arabot sosem látott migránsgyűlölő kisembert, a kölkeit (sőt néha kutyáját) is húspótló vega élelmiszerekkel zabáltatót, az magát modernül gondolkodónak aposztrofáló ateistát, a határok megnyitását követelő liberálist, akinek szemernyi gazdasági vagy szociológiai végzettsége, műveltsége sincs!

A véleményformáló szürke massza legjellemzőbb tulajdonsága a félműveltség, az önálló gondolkodásra való képesség hiánya! Az önkifejezés olyan erővel tombol sokakban, hogy az analfabetizmus és az írástudás szűk mezsgyéjén egyensúlyozva is szózatokat intéznek a közösségi felületeken: botrányos helyesírással oktatnak ki bárkit, aki nem az általuk nagy nehezen dekódolt mantrát ismételgeti.

Ugyanezen emberek, akik legszívesebben a véréből innának mindenkinek, aki nekik ellentmond, más álláspontot képvisel, mindenféle belső kontroll nélkül elfogadnak nyilvánvaló ostobaságokat, beállnak egyértelműen alkalmatlan emberek és izmusok mögé, ha azt jól tálalják nekik! Erre jó példa az igencsak gyenge képességű svéd tinédzser, Greta Thunberg klímahisztiző karrierje a közösségi médiában vagy korábban az amerikai demokraták véget nem érő virtuális tombolása (persze kis hazánkból is tudnék példákat említeni).

Konklúzió? Nos, nagyon egyszerű! Ha nem akarunk betagozódni ebbe a silány és értéktelen masszába, két lehetőségünk marad: végképp elhagyni a közösségi média egyre süllyedő színvonalú világát és ezzel önként vállalt virtuális remeteségeb vonulni vagy maradni, de nem ész nélkül támogatni, megosztani és egyetértésünkkel bátorítani az internet népét (még ha így mi is tagjaivá leszünk)! Ha maradsz, gondolkodj! Ne légy rest utánanézni a dolgoknak! Ha hallasz, olvasol valamit elsőként ne azt nézd mit mond, hanem azt, hogy ki és miért mondja!

Tartalomjegyzék
Fotóim
E-mail
Elérhetőségeim
Linkek