Mit adott nekünk a polkorrektség?

Az eufemizmus-kényszer lassan a kommunikáció rovására megy, hiszen a jogvédők és a tolerancia-nácik lassan mindenbe belehallják a saját megélhetési félelmeiket. Ha bármely negatív dolog például a fekete színnel van összekötve (pl. „feketeleves”) azt már azonnal az afro eretű emberek ellen irányuló nyelvi támadásnak tekintik, ugyanígy a fehér szó szóösszetételeit a fehérember felsőbbrendűségi elnyomásának. A közbeszéd lassan őrültek házává változik csak azért, mert hagyjuk, hogy olyanok irányítsanak benne, akik amúgy kezelésre szorulnának!

Igaz ez magas és alacsony szinten egyaránt! A realitás tagadása, a valóság eltorzításának kényszere pusztán azért, hogy senki meg ne sértődhessen, kézzel tapintható, mindennapjainkban a bőrünkön érzékelhető.

Napjaink hisztéria-kényszere mindent kiforgatva, szövegkörnyezetéből kiemelve, kontextusaitól megfosztva, fröcsögve támad meg, ami nem illik bele elképzelt világideáljába. Ez elsősorban a baloldali és a liberális gondolkodás sajátja. Az amerikai egyetemek safe space zónái, az interneten kötelező mikroagresszió jelentgetés mind-mind visszavezethető az alapvetően neoliberális paradigmához, miszerint kvantifikálni és tiltani kell minden alapvető emberi tapasztalást, ami nem illeszthető be a vágyvezérelt összképbe.

Senkit sem érhet bántódás, a pihe-puha mesterséges világban: jó a bőrszíned, tökéletes a testalkatod, jók a gondolataid …ha elrontasz valamit, kapsz újabb esélyeket. Senki nem mondhatja ki, hogy a feketék rosszabb, nehezebben betanítható munkaerőt alkotnak a munkaerőpiacon mint a fehérek, nem nyilatkozhatod, hogy a terhesség után sok nőt nem valami „riherongy” miatt hagy el a párja, hanem azért, mert nem bír leállni a zabálással, eszébe sincs mozogni és elhízik mint egy disznó. Ha minden ártó szándék nélkül kijelented azokat a tényeket, amelyeket nap mint nap tapasztalsz, azonnal gyűlölködők hadával támad az internet népe, egzisztenciádat lerombolva tör rád, sokan még a fizikai létedet is eltörölnék!

A polkorrektség olyan, mint amikor a szülő látja, hogy a gyereke nagyon szeretne például énekelni és bíztatja annak ellenére is, hogy fülsüketítően rossz az ifjú énekhangja: a „jószándék” hosszú távon kártékonyabb, mint az épp akkor esetleg fájó igazság közlése!

Egyébként jól működő cégek mennek tönkre, mert nincs meg a főnök és az alsóbb szinten lévő alkalmazottak közti őszinte párbeszéd. Ilyenkor az alkalmazott – joggal – tart tőle, hogy a főnöknek elmondott információk (kik az alkalmatlan személyek a cégnél, mely munkatársak zavarják, demotiválják a többieket) miatt a közvetlen felettesüktől érkezik majd retorzió.

Az igazság elhallgatása családi szinten is károsabb az igazság pillanatnyi ódiumánál. A szülői kontroll elmaradása a fiatalt később depresszióssá, frusztrálttá teszi. Az élete során biztosan belefut majd olyan személybe, aki haragból, bosszúból vagy csak egyszerűen, minden ok nélkül szembesíti a valósággal akkor, amikor már sokkal nehezebb lesz tenni ellene! A „kislányom, picit próbálj kevesebbet enni” természetesen jelzi a túlsúly problémáját a bakfis számára és garantáltan rosszul is esik, de néhány átbőgött éjszaka után talán tesz majd valamit a testéért, ami később meghozza a lemondás gyümölcsét! Hazudhat is persze a szülő, képmutatóan elhitetheti lányával, hogy a külső nem számít! Viszont a fiatal felnőtté fejlődő hölgy úgyis szembesülni fog azzal, hogy karcsúbb, csinosabb kortársai kelendőbb portékák a párválasztás önszerveződő piacán, mint ő. A „csak a belső számít” kegyes hazugsága épp csak azt felejti el közölni, hogy soha nem tudod lekötni a kiszemelt férfiút annyi időre, hogy megismerje lelked szépségét, ha szóba sem áll veled! Nos, ...innen pedig egyenes az út a kényszer-feminizmus dühös, férfigyűlölő koncepciója felé: az elhízott, „felvilágosult” nők kényszer-világába, ahol gyűlölni kell azt, aki kimondja az igazságot.

A fenti példát végiggondolva talán nem is nagyon furcsa, hogy a polkorrektség legvehemensebb támogatói épp azok, akiknek bizony korábban a legnagyobb szükségük lett volna a fájó őszinteségre!

A „mindenki egyenlőnek születik” liberális dogma tű pontosan körberajzolja a polkorrektség határait: senkiről sem állíthatod, hogy rosszabb, mint te. Nem alakíthatsz ki állápontot, nem nyilváníthatsz véleményt, ha az a kritizáltak csoportjából akár egyetlen személyt is jogosan sért!

A „ha csak egyre nem igaz az állítás, akkor ez általában sem igaz” kijelentés nyilvánvaló hazugság! Nagyon egyszerű klasszikus példával le tudom vezetni a dolgot:
Kapsz egy doboz bonbont, amiről tudod, hogy az édességek 80 százaléka hányást okozó adalékkal van preparálva. Ennek ismeretében a sztereotípiákat elvető, polkorrekt állítás az, hogy nyugodtan ehetsz a finomságból, mivel nem jelenthető ki, hogy minden szemtől hányni fogsz! …hát, …én jó étvágyat kívánok hozzá, akárcsak a lebutított, akadálymentesített tündérvilághoz, aminek semmi köze a realitásokhoz!

A „felvilágosultak” épp saját ortodox gondolkodásuk lelepleződése ellen védekeznek a polkorrektséggel, nehogy a „társadalmi változásokat elősegítő aktivizmusuk” idő előtt dogmatikussá váljon.

A terjedő és kötelezővé tett PC tehát káros. Olyan a való élet emberi és társadalmi veszélyeinek bagatellizálása, elhallgatása arra hivatkozva, hogy nem általánosítható, így nem is szabad felhívni rá a figyelmet, mintha egy középületből csak azért távolítanánk el a tűzoltóberendezéseket, mert az adott épületben még sohasem volt tűz!

A polkorrektség kikényszerítőinek fegyvertára jelenleg a PC-lobbi hatására kimeríthetetlennek tűnik: a balliberális közösségi médiumok, az érzékenyítő filmek garmadája mind-mind azt sugallják, te vagy rossz, ha általánosítasz, ha kimondasz néhány embert hátrányosan érintő, ám ettől függetlenül igaz állítást!

A jelenkori francia filmek megható képsorokat tárnak eléd nagyon-nagyon emberi, jó szándékú feketékről, de azért ha valaki vállalna egy kis terepmunkát este Seine-Saint-Denis valamelyik kihaltabb utcáján, hamar szembesülne az egyszerű ténnyel, hogy az itt élő feketék bizony nem mind Omar Sy-ok a „Életrevalók” vagy a „Szamba” című filmből. Mégsem mondhatod, hogy a környék egy retkes gettó, egy klasszikus no-go zóna, mert nem vagy polkorrekt!

A svéd filmek együtt élő, együtt munkálkodó őslakosokról és bevándorlókról szólnak, holott a valóságban Malmőben már a rendőrök belső anyagaiban is tilos az egyébként munkájukat megkönnyítő etnikai hovatartozást érthetően leírni, helyette marad a „sötétebb tónusú bőrszin” semmit mondó kifejezése!

Kis hazánkban is működik természetesen önjelölt PC hisztikórus, amelynek karmesteri teendőit a liberális írott- és elektronikus sajtó látja el. Legyen szó bármiről, azonnal belekapaszkodnak félszavakba, majd kicsit felturbózva, előre gyártott felháborodás panelekkel megtűzdelve növelik vele az eladott példányszámot, gyarapítják a kattintásszámot!

Erre példaként álljon itt Schobert Norbert esete. Norbit szinte mindenki ismeri hazánkban: a rendőrből lett tréner, edző, aerobik-oktató és üzletember sok-sok elhízott honfitársunknak változtatta meg az életét. Sokaknak csak úgy ingyen, másokon – természetesen – keresett. Szerintem ezzel nincs baj: tett le annyit az asztalra, hogy megtehesse! Lehet őt szeretni, utálni, ez eddig mindenkinek a saját dolga: én nem kedvelem különösebben, de ez csak egyszerű unszimpátia. Viszont az internet irigy kisembere évek óta acsarkodik rá és családjára! Most – 2020 januárjában – ez a Norbi tett egy kijelentést, elmondta a véleményét azokról az anyákról, akik nem fogynak vissza évekkel a szülés után sem. Norbi szerint ugyanis ez az oka annak, hogy sok házasság válással végződik, hiszen véleménye szerint a férfiak egy idő után kizárt, hogy megkívánjanak egy elhízott nőt.

Ezt mindenki tudja és tapasztalja! Azt is tudja mindenki pontosan, hogy Norbi nem a szülés másnapjáról beszélt, de ez elsikkad, nem fontos! Azt is tudom, hogy persze, van olyan férfi, aki annyira szereti élete párját, hogy inkább kegyesen hazudik ahelyett, hogy megbántaná! Nem állítom, hogy nincs ilyen! De ne legyünk képmutatók: egy csinosabb (nem feltétlenül fotómodell alkatú) nőt gyorsabban megkíván az ember, mint egy leeresztett kamionbelsőhöz hasonlót!

Ez természetesen fáj annak, akit érint. Ezt aláírom! Sajnálom is! De az igazság ettől igazság marad és Schobert Norbert semmi mást nem tett, mint kimonda ezt. A PC-ostora persze azonnal lecsapott rá (hogy ez neki jó vagy rossz, most a cikk írásakor még nem dönthető el) és az összinternetes acsarkodás az egekbe csapott! Pedig mindenki tudja, hogy az állítás igaz! Mindenki tudja, hogy az elhízott nők önigazolása, miszerint a „férjük egy gerinctelen szemét, aki megfutamodott és egy riherongy oldalán keresi a boldogságot” legtöbbször hamis és átlátszó magyarázat! Mégis képmutatóan megosztják sokezren, dühödten taposnak a bosszú dagonyájában. Legtöbbjük a PC adta lehetőséget egész egyszerűen saját frusztráltságának enyhítésére használja fel!

Mindezeket összevetve kijelenthetjük, hogy a polkorrektség épp úgy káros és hosszú távon tarthatatlan állapotot idéz elő, mint a neoliberalizmus más kreatúrája!